A cicák
hangjelekkel, mimikával, testbeszéddel és szagjelekkel kommunikálnak. A mimika
finomabb jelzésnek számít, ezzel szemben a testbeszéd, a testtartás már jóval
nagyobb távolságból is látható. A cica hangulatának változását először mindig az
arckifejezés megváltozása jelzi, a testtartás csak ezután fejezi ki az éppen
aktuális kedélyállapotot. Az elégedett, nyugodt cica általában a hátsó lábain
üldögél, farkát maga köré csavarja. A nyugtalan macska lelapulva kuporog, mellső
mancsait szügye alá húzva, farka szorosan a teste mellett van. A macskák
figyelemmel kísérik egymás testtartását és tiszteletben tartják az elzárkózás
igényét. Ha viszont a másik cica magasabb helyt foglal el a ranglétrán, akkor az
éppen pihenő állat alázatosan elhagyja a terepet. A felpúposított hát a
túlerővel szembeni félelem jele, a macskák jellegzetes testtartása. Ezt a
kölykök gyakran próbálgatják nagyobb, erősebb fajtársaikkal vagy kutyával,
idegen emberrel szemben. A testtartás jellegzetes: a macska felpúposítja a hátát
fordított U alakban, szőrét felborzolja, hogy nagyobbnak tűnjön, és széltében
helyezkedik el. Farkát kampószerűen lefelé görbíti. Ez a póz a többi macska
számára igen fenyegető, ijesztő hatást kelt, megfélemlíti az ellenfelét, harc
nélkül győzedelmeskedik. Azonban ha a másik állat mégsem hátrál meg, akkor a
cica megfutamodik, és sebesen elszáguld. Ebből is látszik, hogy ez a testtartás
csak blöff és nagy adag félelemmel társul.
A macska
farka barométerként funkcionál. Amikor simán lóg, akkor a cica hangulata
normális, az "üvegmosókefe"-farok riadalmat jelent. Ha lelapítja a testét és
hátrameredő farka meg-megrándul, akkor a macska éppen nagyon koncentrál valamire
vagy feszült valamitől. A függőlegesen égnek meredő farok az állat nyájas
hangulatát jelzi, így köszöntik egymást a rég nem látott macskák, és a kiscica
is így üdvözli anyját. Ha a macska ide-oda csapkod a farkával, akkor biztos,
hogy a következő pillanatban megvalósítja elképzeléseit.
Amikor két
idegen macska találkozik, akkor első dolguk, hogy alaposan megszaglásszák
egymást. Testüket lelapítják, fejüket amennyire csak tudják, előrenyújtják.
Egyik fél részéről sincs igazán bizalom. Eszményi esetben a macskák tovább
szaglásznak egészen a végbélnyílásig. Egyikük sem akarja, hogy a másik közel
kerüljön a genitáliáihoz, így egy darabig csak forgolódnak. Ha a fülek ilyenkor
kíváncsian előremutatnak, akkor a találkozás általában békésen, barátságosan
zajlik le, az egyik cica felcsapja a farkát, és hagyja megszaglászni a hátsóját.
Utána cserélnek, és a másik szaglássza végig az első cicát. Miután befejezték az
ismerkedést, mindketten mennek tovább a maguk útján.
Sajnos azonban
a legtöbb esetben nem így zajlik le a találkozás két macska között. Már a
kölcsönös szaglászás kezdeti lépéseinél megszakad a folyamat, ugyanis az egyik
macska szaglászná a másikat, de az nem akarja, ezért fülét lelapítja, sunyin
hátrahőköl. Amennyiben az első cica folytatná a közeledést, úgy a másik fújni,
köpködni kezd, esetleg pofonokat osztogat. A rangsorban lejjebb álló rendszerint
ilyenkor elfut, a másik pedig utána megy, és próbálja megint szaglászni, de ez
általában nem szokott sikerülni, mert a félénkebb állat megint eliramodik. Ez a
játék többször megismétlődhet. A folytatás a bátrabb, erősebb macskán múlik:
vagy hagyja elfutni félénkebb társát és ő is továbbmegy a saját útján, vagy
utána iramodik és nekimegy a másiknak.
A macskák
egymás között nagyon jól megértik egymást, nincsenek kommunikációs nehézségeik.
Ez egyaránt vonatkozik a házicicusokra és a nagyvadakra is. Viselkedési
gesztusaik nagymértékben hasonlóak, kizárt a félreértés lehetősége.
Kommunikáció macska és ember között Az emberek általában szavakkal
kommunikálnak a macskájukkal is, amelyek nagy részét - természetesen a naponta
használt szavakat, mondatokat - megértik a cicák. A macskák nemcsak ezeket értik
meg, hanem a mimikánkat, mozdulatainkat, gondolatainkat is. Például egy mimikai
gesztusból a cica rájön, hogy mi most éppen fel fogunk állni és kimegyünk a
szobából. Viszont ha a macska akar valamit közölni a gazdájával, akkor ez elég
nagy erőfeszítésébe kerül, sokszor és tagoltan kell "elmondania", hogy mit
szeretne, mire mi emberek megértjük számára egyértelmű jelzéseit
A macskák
kommunikációja bár széles skálán mozog, szűkebb értelemben 3 féle hangot
különböztetünk meg:
a) |
halk, gyengéd,
"beszélgetős" hangok, ezeket az anyamacskák és a szerelmes kandúrok hallatják;
|
b) |
hívóhangok (a halk
miákolástól kezdve a harci "csatakiáltásig"); |
c) |
ide sorolhatjuk a megriadt
cicák izgatott hangjelzéseit, a fújást, a köpködést (prüszkölő-fújtató hang) és
a mély, torokhangú morgást.
|
Ettől
függetlenül a macskák inkább a testtartásukkal kommunikálnak egymás között.
<
| |